Ma van.

Ez nem azt jelenti, hogy ma meg kell simogatni minden kutyát és hajléktalant az utcán, egyszerűen csak merüljön el mindenki egy kicsit magában, tegye félre az önzését, az egoját (van, akinek nem fog menni), a nagyarcát meg a lenéző mosolyát és egy kicsit tekintsen ki a külvilágra. Na, nézed már? Hoppá, és feltűnt, hogy te is a része vagy? Nem, nem a közepe, dehogy, ha így látod, egy kicsit még vissza kell tekerni a potmétert az ego-skálán és el kell indulni kifelé, hogy aztán kedvességgel, odafigyeléssel – najó, esetleg kutyasimogatással – másokat helyezz magad elé. Nem kell mindig, csak ma. Holnap aztán kezdődhet minden elölről.