Bár sokan vélelmezik, hogy az agyonidézett Ponyvaregény, Jackie Brown, Kill Bill stb., sikere után egyszer csak Tarantino is kimerül, ez az idő mindenesetre késlekedni látszik. A Haláliztos (Death Proof) – régi alkotótársával, Robert Rodriguezzel forgatott kétrészes Grindhouse itthon is bemutatott és még látható első része – a B-től az abc utolsó karakteréig terjedő alsóbb kategóriás amerikai mozifilmek világához nyúlik vissza. Egészen a 70-es évekig, amikor az ilyen típusú filmek főleg az USA-ban élték reneszánszukat. Csupa klisédömping. Na most, Tarantino egyrészt tiszteleg a műfaj „mestereinek”, másrészt saját alkotói világát parodizálja. Egyetlen szálon futó „rémminimál” sztori, pletyka-dialógusokra épülő üres tartalom, tele poénnal, apró geggel; a látványvilág pedig egy az egyben nosztalgiázik. 70-es évek (amúgy napjainkban játszódó história), autók, csajok, pia, mozihangulat, elszakadó és monokrómba forduló jelenetek, karcos, sistergő képsorok. Merő stilizáltság. Önmagában vicc, hogy a huszadrangú filmek egykori sztárja, Kurt Russell kapta a mizantróp és kéjgyilkos Stuntman Mike szerepét. A kivénhedt és talán sosemvolt kaszkadőr Halálbiztos nevű autójával halálbiztosan öli a kiszemelt lányokat, mígnem úgy fordulnak az események, hogy vadászból üldözötté válik. Fölfelé esztétizált erőszak, trágárság, cool zene, B-mozi és ami Tarantino. Márpedig az ő kezeiben a jelentéktelen bugyutaság is fölöttébb értékelhető színezet kap.