Szolgáltatok, tehát baszdmeg · 1468 nappal ezelőtt

Lehet, hogy egy kicsit erős a cím? Lehet, de igaz. Nézhetjük a legnagyobb mammutokat is, akik hónapokig rád sem bagóznak, ha valami nyűgöd van, de ha késel egytized másodpercet az akárminek a teljesítésével, már küldik is az ebeket, behajtócégek vagy ügyvédek személyében, de most nem a mammutokról lesz szó, hanem az apró, egy-két-há’ személyes vállalkozásokról. Mert hát ugye számukra mi lenne az egyetlen kitörési opció? Nincs cash fejlesztésre, nincsenek jó kontaktok, akik betolják őket zsíros ügyfelek elé tálcán, nincs marketing, csak a holnap van, úgyhogy mi marad? Na, mi? Hát a PR, a jó öreg kis direkt marketing, a jópofa vágás, még a legsötétebb, legsunyibb féregnek is, aki hajlandó betenni a lábát a másfél négyzetméteres kis sufniba, hogy aztán az összes sunyi haverja odavigye hozzá az akármijét. Konkrétan egy köszörűsre vagyok most kiélezve. Nézzük, hol veszített el egy jó ügyfelet (sok késem van):

1, Én köszönök másodszor is, miután már 15 másodperce téblábolok az üzletben (másfél négyzetméter, úgyhogy nagyjából a szájában tébláboltam). Köszönésre válasz: Igen? – mindezt arccal egy kockás füzetben, ami jegyzetfüzet, számlatömb, adósságlista és telefonkönyv is egyben. És mi az, hogy igen? Talán jó napot kívánok, kedves leendőbeli ügyfelem, még sosem járt nálunk ugye, biztosan emlékeznék, hiszen csak ketten járnak be hozzánk. A Béla, a késélező, meg anyám délben, amikor hozza a lecsót. Az APEH is jönne, de ők nem hiszik el, hogy itt tényleg gazdasági tevékenységet folytatok.

Valójában már itt elveszített, mint visszatérő, kedves ügyfelet, de ha már végigcibáltam a két 40 centis csontozót a városon (én hülye fasz), gondoltam give it a try…

2, Az igen – ami valójában eeeegen volt és nyögésbe torzult – után vártam, hogy felemeli a fejét és történni fog valami. Semmi. Állok, ő meg bambul. Elővettem a csontozót. Erre felemelte a fejét. Elővettem a másik csontozót is. Ő elővett egy vonalzót. Műanyag háromszög. A házi gyártmányú, alufólia élvédőmet összegyűrte és kidobta. Anyád! 1100 – mondja, ami így hangzott: eze-egy. Szerencsére gyorsan tudtam azonosulni a stílussal: Mi? Két kés – válaszol. Mé’? Hol az árlista? Mi alapján számolod díjat?

Árlista a pult elejére ragasztva. Ha félrehajtod a posztert, már meg is látod. Aham, köszi.

3, Előre kell fizetni. Mivan? Fizessek előre egy olyan szolgáltatásért, amit még igénybe sem vettem és rohadtul bizonytalan a kimenetele? Igen, vagy vihetem a késeimet máshová. Hogy miért is ez a policy? Ha felmennék vele a padlásra, megtudnám – mondja. Annyi szart hagynak itt az emberek – mondja. És mondom mi van, ha nem leszek elégedett az élezéssel? Van garancia – mondja. Aha, és miaz? – kérdezem. Visszaadják a pénz felét. Wow, ezzel majdnem meggyőzött, már kezdtem átnyújtani a tagságiba a kordzakós fényképemet. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy mennyivel pozitívabb lenne, ha mondjuk kiírnák, hogy a leadott tárgyakat a határidőn túl maximum egy hétig tárolják, ezután értékesítik. Így ő is jól jár, nekem is megmarad az érzés, mindenki előtt tiszta a szituáció, pacsi, puszi, boldog üzlet. De nem, adjam az 1100-et.

4, Megkérdezem, hogy mikorra jöhetek érte (csütörtök reggel van, btw, ¾ 9). Hétfőn, fél hat és hat között – csikorog a válasz. Hohó, hát maguknak ilyen sok munkájuk van? Nem, dehogy, de hétfőn négyre jön a késélező. Ö, elnézést, ön nem a késélező? Nem, én az ügyintéző vagyok! – csattan rám. Hát, nem szeretnék ügy lenni az életedben, ember…

5, Birka vagyok. Ahelyett, hogy rácsaptam volna az ajtót az arcára, ott hagytam a két kést, kifizettem előre a pénzt és reménykedem, hogy legalább a késélező egy elhivatott szakember. Az viszont biztos, hogy mint visszatérő és rendszeres ügyfelet elveszítettek, függetlenül a munkájuk minőségétől.

Tegnap volt az a bizonyos hétfő, amikor bementem a késért. És lőn csoda, ott volt mindkét kés egy dobozban, sok társukkal egyetemben, újságpapírba csomagolva, nyél szabadon. De előtte újra végigjátszottuk a szokásos köröket – plusz egy fővel kiegészítve. Gondoltam, ha már ketten vagyunk, csak kedvesebb lesz a tag, aki ekkor még telefonált – szerintem az anyjával beszélt, hogy holnapra is kell lecsó. Szóval a tag telefonál, én köszönök, a másik vendég csak téblábol. Itt bekapcsolódhattok a történetbe.

A szolgáltató: ... letettelek, vannak nálam.

Oh, my good, a szolgáltató szolgáltatni fog – ujjongtam. De nem. Az ügyintéző odafordult a másik vevőhöz, akiről rögtön kiderült, hogy valójában nem is vevő, hiszen a telefon letétele után…

A szolgáltató: Bocs, baszd meg, de ez a hülye kurva … ...

A továbbiakra nem voltam kíváncsi, így köszöntem újra.

A vevő (én): Hello. A késekért jöttem – és átnyújtom a kockás füzetlapra pecsételt (Fizetve!) bilétát.

A szolgáltató elkezdett szolgáltatni. Vadul túrni kezdte a dobozt, a frissen élezett pengék a papír ellenére összekoccantak, úgyhogy inkább szóltam, hogy ez a kettő az enyém – és rámutattam a két jószágra.

A szolgáltató: Jóvan, tessék.

És odabassza elém a pultra. Én meg kicsomagoltam őket. Mindkettőt. Élesek voltak és vadak. Tessék, baszdmeg, neked tessék. És beledöftem a bal szemgolyójába. Mindkettőt. Valóban élesek voltak, hiszen úgy szaladtak át a lágy szöveten, hogy a kihúzás után még több másodperc telt el, mire a vér elkezdett folyni az arcából. Az előző öt mondat természetesen közel sem fedi a valóságot. Leszámítva azt, hogy a körmömön ellenőriztem az élességet, közben pedig egy flegmán odaköpött “kösz, csával” hátat fordítottam, nem tettem semmi törvényellenest. Mert az erőszak nem megoldás, gyerekek. Örök búcsú, eggyel kevesebb ügyfél, hát kellett ez nektek?

Erre ma: bemegyek egy xy szakszervízbe, papír alapú zsírszűrő kellett a konyhai szagelszívóba. 5 alkalmazott 10 négyzetméteren, összesen 50 féle termék, rajtam kívül 0 vevő. Első emberhez odamegyek, jó napot, ez és ez kellene. 2057 ft. Ok, kérem. A kollégája szól (2 lépés balra), hogy ő adja oda. Lépek kettőt balra. Megkapom, szól a néni a bal sarokból, hogy nála tudok fizetni.

Néni: Itt kell fizetni.

Odamegyek. Bankkártya elővesz, néninek odaad.

Néni: EZZEL AKAR FIZETNI? EZZEL ITT NEM LEHET FIZETNI. EZZEL NEM LEHET!!!

Tyű. 5 alkalmazottra van pénz, de egy kártyaolvasó már nem fér bele a büdzsébe? Mindegy, itt a kp. 1100. A 43 ft jattot meg költsd jómodorra.

A tanulságot vonja le mindenki maga. Annyit segítek, hogy sok köze van a nagy magyar valósághoz.

Kiborulás Off.

— carlos

Milyen melóra hajtasz? · 1475 nappal ezelőtt

Mindegy is, a monster.com-on (profession.hu amerikaiul) biztosan megtalálod a hozzád leginkább illő állást. Nagyjából ezt ígéri a BBDO New York által készített, képi világában és hangulatában egy kicsit a big fishre hajazó tvc, ami ettől függetlenül (vagy éppen ezért?) megérdemel egy nagy tapsot.

—

Katonadolog · 1493 nappal ezelőtt

Svéd hadsereg? Hm? Északi fény? Szőke lányok?

Vajon mi köze a magyaroknak a svéd hadsereghez? Válasz az első spotban. Aki megfejti, már húzhatja is magára a zegyenruhát

Nem rossz kis spotok, ugye? Bár…homok? Na, bumm. Kutyusok? Na, bumm. Hiányolok egy kicsivel több félelmet, sötétséget, remegést, egy kis túlzást…

link via: DropKick MonKey

—

Operátor-operátor! · 1494 nappal ezelőtt

Akarsz velünk dolgozni? Ha pontos, gyors és precíz vagy, jól tűröd a monotonitást és van legalább 3 év szakmai tapasztalatod, Te vagy a mi emberünk. Önéletrajzod – fizetési igény megjelölésével – a megadott e-mail címre várjuk.

E-mail: cv_at_tonic_dot_hu

—

Új állás kell? · 1585 nappal ezelőtt

Mit csinálsz? Önéletrajzot küldesz és várod a választ? Csakúgy, mint 160 zsilliárd társad a galaxisban? Vagy hátrahagyod a sémákat és kipróbálsz valami meglepőt, szokatlant, oda-nem-illőt, stb? Ha pont döntés előtt vagy, vess egy pillantást az esélyeidre:

CV: 1:160 zsilliárdhoz

Műanyag széken ülni a szakadó esőben: 50:50

A londoni Luke Forsythe az utóbbit választotta. Küldött egy határozott levelet a Wieden + Kennedy Londonnak, amiben leírta, hogy hol (az ügynökség előtt) és mikortól fog várni arra a pillanatra, amikor a kreatív igazgatónak lesz rá egy pár perce. Tudja, hogy mennyire elfoglalt, de megvárja. Kint az esőben. Mert velük akar dolgozni.

Az eredmény: a célegyenesben van. A többiek meg ülnek a gép előtt és nyomogatják a send and receive-t…go figure!

—