A művészet határaival kísérletezők nem ismernek határokat; s az alábbi példa még csak nem is kirívó. A San Francisco-i Ázsiai Művészeti Múzeumban megtekinthető az edényekből felépített San Francisco. Az alkotás direkt utal az egykori bevándorló kínaiak fémbányászó tevékenységére, és beszél a városi tömegkultúrákról.
— Szilveszter

Lehet, hogy egy kicsit erős a cím? Lehet, de igaz. Nézhetjük a legnagyobb mammutokat is, akik hónapokig rád sem bagóznak, ha valami nyűgöd van, de ha késel egytized másodpercet az akárminek a teljesítésével, már küldik is az ebeket, behajtócégek vagy ügyvédek személyében, de most nem a mammutokról lesz szó, hanem az apró, egy-két-há’ személyes vállalkozásokról. Mert hát ugye számukra mi lenne az egyetlen kitörési opció? Nincs cash fejlesztésre, nincsenek jó kontaktok, akik betolják őket zsíros ügyfelek elé tálcán, nincs marketing, csak a holnap van, úgyhogy mi marad? Na, mi? Hát a PR, a jó öreg kis direkt marketing, a jópofa vágás, még a legsötétebb, legsunyibb féregnek is, aki hajlandó betenni a lábát a másfél négyzetméteres kis sufniba, hogy aztán az összes sunyi haverja odavigye hozzá az akármijét. Konkrétan egy köszörűsre vagyok most kiélezve. Nézzük, hol veszített el egy jó ügyfelet (sok késem van):
1, Én köszönök másodszor is, miután már 15 másodperce téblábolok az üzletben (másfél négyzetméter, úgyhogy nagyjából a szájában tébláboltam). Köszönésre válasz: Igen? – mindezt arccal egy kockás füzetben, ami jegyzetfüzet, számlatömb, adósságlista és telefonkönyv is egyben. És mi az, hogy igen? Talán jó napot kívánok, kedves leendőbeli ügyfelem, még sosem járt nálunk ugye, biztosan emlékeznék, hiszen csak ketten járnak be hozzánk. A Béla, a késélező, meg anyám délben, amikor hozza a lecsót. Az APEH is jönne, de ők nem hiszik el, hogy itt tényleg gazdasági tevékenységet folytatok.
Valójában már itt elveszített, mint visszatérő, kedves ügyfelet, de ha már végigcibáltam a két 40 centis csontozót a városon (én hülye fasz), gondoltam give it a try…
2, Az igen – ami valójában eeeegen volt és nyögésbe torzult – után vártam, hogy felemeli a fejét és történni fog valami. Semmi. Állok, ő meg bambul. Elővettem a csontozót. Erre felemelte a fejét. Elővettem a másik csontozót is. Ő elővett egy vonalzót. Műanyag háromszög. A házi gyártmányú, alufólia élvédőmet összegyűrte és kidobta. Anyád! 1100 – mondja, ami így hangzott: eze-egy. Szerencsére gyorsan tudtam azonosulni a stílussal: Mi? Két kés – válaszol. Mé’? Hol az árlista? Mi alapján számolod díjat?
Árlista a pult elejére ragasztva. Ha félrehajtod a posztert, már meg is látod. Aham, köszi.
3, Előre kell fizetni. Mivan? Fizessek előre egy olyan szolgáltatásért, amit még igénybe sem vettem és rohadtul bizonytalan a kimenetele? Igen, vagy vihetem a késeimet máshová. Hogy miért is ez a policy? Ha felmennék vele a padlásra, megtudnám – mondja. Annyi szart hagynak itt az emberek – mondja. És mondom mi van, ha nem leszek elégedett az élezéssel? Van garancia – mondja. Aha, és miaz? – kérdezem. Visszaadják a pénz felét. Wow, ezzel majdnem meggyőzött, már kezdtem átnyújtani a tagságiba a kordzakós fényképemet. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy mennyivel pozitívabb lenne, ha mondjuk kiírnák, hogy a leadott tárgyakat a határidőn túl maximum egy hétig tárolják, ezután értékesítik. Így ő is jól jár, nekem is megmarad az érzés, mindenki előtt tiszta a szituáció, pacsi, puszi, boldog üzlet. De nem, adjam az 1100-et.
4, Megkérdezem, hogy mikorra jöhetek érte (csütörtök reggel van, btw, ¾ 9). Hétfőn, fél hat és hat között – csikorog a válasz. Hohó, hát maguknak ilyen sok munkájuk van? Nem, dehogy, de hétfőn négyre jön a késélező. Ö, elnézést, ön nem a késélező? Nem, én az ügyintéző vagyok! – csattan rám. Hát, nem szeretnék ügy lenni az életedben, ember…
5, Birka vagyok. Ahelyett, hogy rácsaptam volna az ajtót az arcára, ott hagytam a két kést, kifizettem előre a pénzt és reménykedem, hogy legalább a késélező egy elhivatott szakember. Az viszont biztos, hogy mint visszatérő és rendszeres ügyfelet elveszítettek, függetlenül a munkájuk minőségétől.
Tegnap volt az a bizonyos hétfő, amikor bementem a késért. És lőn csoda, ott volt mindkét kés egy dobozban, sok társukkal egyetemben, újságpapírba csomagolva, nyél szabadon. De előtte újra végigjátszottuk a szokásos köröket – plusz egy fővel kiegészítve. Gondoltam, ha már ketten vagyunk, csak kedvesebb lesz a tag, aki ekkor még telefonált – szerintem az anyjával beszélt, hogy holnapra is kell lecsó. Szóval a tag telefonál, én köszönök, a másik vendég csak téblábol. Itt bekapcsolódhattok a történetbe.
A szolgáltató: ... letettelek, vannak nálam.
Oh, my good, a szolgáltató szolgáltatni fog – ujjongtam. De nem. Az ügyintéző odafordult a másik vevőhöz, akiről rögtön kiderült, hogy valójában nem is vevő, hiszen a telefon letétele után…
A szolgáltató: Bocs, baszd meg, de ez a hülye kurva … ...
A továbbiakra nem voltam kíváncsi, így köszöntem újra.
A vevő (én): Hello. A késekért jöttem – és átnyújtom a kockás füzetlapra pecsételt (Fizetve!) bilétát.
A szolgáltató elkezdett szolgáltatni. Vadul túrni kezdte a dobozt, a frissen élezett pengék a papír ellenére összekoccantak, úgyhogy inkább szóltam, hogy ez a kettő az enyém – és rámutattam a két jószágra.
A szolgáltató: Jóvan, tessék.
És odabassza elém a pultra. Én meg kicsomagoltam őket. Mindkettőt. Élesek voltak és vadak. Tessék, baszdmeg, neked tessék. És beledöftem a bal szemgolyójába. Mindkettőt. Valóban élesek voltak, hiszen úgy szaladtak át a lágy szöveten, hogy a kihúzás után még több másodperc telt el, mire a vér elkezdett folyni az arcából. Az előző öt mondat természetesen közel sem fedi a valóságot. Leszámítva azt, hogy a körmömön ellenőriztem az élességet, közben pedig egy flegmán odaköpött “kösz, csával” hátat fordítottam, nem tettem semmi törvényellenest. Mert az erőszak nem megoldás, gyerekek. Örök búcsú, eggyel kevesebb ügyfél, hát kellett ez nektek?
Erre ma: bemegyek egy xy szakszervízbe, papír alapú zsírszűrő kellett a konyhai szagelszívóba. 5 alkalmazott 10 négyzetméteren, összesen 50 féle termék, rajtam kívül 0 vevő. Első emberhez odamegyek, jó napot, ez és ez kellene. 2057 ft. Ok, kérem. A kollégája szól (2 lépés balra), hogy ő adja oda. Lépek kettőt balra. Megkapom, szól a néni a bal sarokból, hogy nála tudok fizetni.
Néni: Itt kell fizetni.
Odamegyek. Bankkártya elővesz, néninek odaad.
Néni: EZZEL AKAR FIZETNI? EZZEL ITT NEM LEHET FIZETNI. EZZEL NEM LEHET!!!
Tyű. 5 alkalmazottra van pénz, de egy kártyaolvasó már nem fér bele a büdzsébe? Mindegy, itt a kp. 1100. A 43 ft jattot meg költsd jómodorra.
A tanulságot vonja le mindenki maga. Annyit segítek, hogy sok köze van a nagy magyar valósághoz.
Kiborulás Off.
— carlos
Ma már volt egy post a gyermekek kihasználásáról, ez a mostani egy kicsivel direktebb: az új szingapúri törvények szerint hosszú börtönbüntetés vár mindazon állampolgárokra, akik külföldi tartozkodásuk alatt megrontanak egy fiatalkorút (pénz-szexért). Sokan ki nem állhatják az előtte-utána típusú reklámokat, én nem tartozom közéjük. Egy jól kidolgzott és megfelelően használt üzenet célba juttatására tökéletes mechanizmus. Ezek itt lent tökéletes példák és verbálisan is rendben vannak.


link via: Osocio
—
Vagy tekerj tiszta vizet. Attól függ, hogy hazaértél-e vagy sem. Ugyanis ez az okos szerkezet még állóhelyzetben is képes 20 gallon tiszta víz előállítására, amihez mindössze két erős lábra van szükség – na meg persze valamiféle vízlelőhelyre. Itt, a fejlett nyugaton (muhaha) el sem tudjuk képzelni, hogy a világ más részein mennyit szenvednek kétlábú pajtásaink a napi szükségleteikért. Mi gond nélkül leeresztünk egy adag kakit a Dunába 30 liter tiszta, hideg vízzel és boldogan pancsikálunk a túlfolyóig engedett fürdőkádban (sőt, van aki bele is pisil a kádba, a gaz lator), miközben máshol órákat vagy napokat kell caplatni egy vödör koszos, sáros, oroszlánnyállal teli, fertőzött vízért…
Pár tíz év múlva lehet, hogy ránk is ez a sors vár, de addig is, ha lehet, figyeljünk oda egy picit. Mert az oroszlán úgyis gyorsabb.
link via: bad banana blog
—
Aki eddig úgy gondolta, hogy a kislányok és kisfiúk alkalmazása (kihasználása) a reklámokban valamiféle újkeletű, XXI. századi bizarria, az most nyugodtan kapcsolja össze a fenti dátumot a lenti képpel. Bizony. Ekkor kezdtek el nővé érni a gyermeklányok a plakátokon, a csoffadt pöcsű bácsik legnagyobb örömére…
Érdemes egy pillantást vetni a illathordozóra is (flakon?), khm..ez bizony AZ, de legalábbis nagyon olyan.

link via: copyranter
—
Szegény néni, mi lesz most vele? Halott férj, gyerek, kilátástalanság…upsz, ez nem is az ő története. Hiszen ez a nő egy wombat!! Szociodramatik film az ausztrál WWF-nek, főszerepben a nő, aki wombat.
link via: 10ad
—
Közeliek s távoliak. Nem mindenki, de sokan. Szép munka.
Na, a kép mögött vajon mi van?
link via: design fckr
—
Nyújts (segítő) kezet a természetnek! Úgy, ahogy mondom, tényleg nyújts kezet. Érted? Kezet. Nyújts! Kezet. A kivitelezéssel nincs is semmi baj…
Agency: Saatchi & Saatchi Simko, Switzerland



link via: Osocio
—
Most, hogy Franciaország és Németország is kitiltotta dohányosait a városokból és falvakból, ideje egy kicsit a múltba tekinteni, amikor még legális és ajánlott tevékenység volt a dohányzás. Ahogy ma már nem az. Úgyhogy inkább mégse cigizz! (Bocs a címért, elhamarkodott.)
A kép mögött még további 2000 remekmű a dohányzás és a dohányipari termékek reklámozásának fénykorából, amikor sikk volt a tizenéves gyerekek szájába Cohibát tolni.
A kollektor blogján további kismillió dohányzással kapcsolatos reklámanyagot és egyéb stuffot találunk. Szeretem most ezt a szót, stuff.
A dohányzás káros az egészségre vagy mi.
link via: grain edit
—
Ádám bátyám
Klímát bántván
Kárát látván
Kárásszá vált
Pontyra nem rímelt, pedig talán még arra hasonlítanak a legjobban…vagy békára…de lehet, hogy pisztráng. Mindenesetre szemrevaló kis alkotások a belga WWF-nek.


link via: Buzzing Bees
—
Itt a Karácsony, ne legyünk irigyek, hacsak nem szeretnénk, hogy hollók vájják ki a szemeinket.
ű
link via: The Presurfer
—
Itt a Karácsony, ilyenkor minden zsebes túlórázik és 140%-on teljesít. Így ha nem vagyunk olyan képességek birtokában, mint ez a lenti iskolás leányzó, vigyázzunk értékeinkre és soha ne álljunk a liftajtóhoz.

—
Elég tiszta kis üzenet, nem? Pacsi az art directornak.
link via: advert-eyes
—
Nem, most nem azokról az emberekről lesz szó, akik már azzal leszívják az összes életerődet, ha rádnéznek (hozzád sem kell, hogy szóljanak, pont elég az, hogy a közeledben vannak), hanem a körülötted található energiazabáló használati tárgyakról: tv, mikró, telefon, etc. A GOOD Magazine jóvoltából álljon itt ez a remek chart, amely ugyan amerikai adatokon nyugszik, de a piros és kék csíkok elég könnyen dekódolhatók még itt a vadkeleten is.
A kép mögött ott a vámpír nagyban.
link via: CrunchGear
—
Újabb, itthon (sőt, kereskedelmi forgalomban talán a világon még sehol) nem elérhető zöld finomságok jönnek. Zöld békánk már volt, most azonban nem a műanyag palackok tömörítését promotáljuk, hanem egyenesen a pénztárcádra fogunk hatni.
A Sydney-ben rendezett Interesting South konferencián mutatta be a lent látható gizmókat egy bizonyos Dan Hill, a cityofsound-tól, a fenntartható fejlődésről tartott előadásán. A két kütyü egyszerűen megmutatja, hogy az aktuálisan fogyasztott víz- és áram mennyisége mennyibe kerül neked / illetve mennyit spórolsz. Más az, amikor beszélnek arról, hogy drága az áram és más az, amikor a TV előtt, a fotelban döglődve látod a folyamatosan ketyegő forintokat. Aztán megemeled a segged és lekapcsolod az égre irányított batman-reflektort. Vagy a légkondit. Vagy a hősugárzót. Vagy akár magát a TV-t. Persze mindezt majd egyszer, a távoli jövőben. Addig meg fogyassz, míg bele nem döglesz!
Please welcome:
The Wattson

The iSave

link via: Creative Social
—
Nem’tom, ki, hogy van vele, de nekem az ébredés legalább akkora kín, mint bent. Bent maradnék az ágyban, i mean. Örökre. Legalább egy óra (hour) kell ahhoz, hogy kimásszak az ágyból. Nem segít se szundi, se sleep, se semmi. Lehet, hogy nekem (és a hozzám hasonló milliárdoknak) fejlesztették ezt a három áloműző csodaszörnyet. Bár azt hiszem az első alkalommal kinyitnám az ablakot a repülő vekkernek (1. kép), a bombát hagynám felrobbanni (2. kép), a szaladgálóssal (3. kép) meg nincs mit tenni, azt bizony el kell kapni. És az már testmozgást és ébredést von maga után…



link via: Tokyomango
—
Kérem!!! Tényleg csak erős idegzetűeknek, de nekik is csak akkor, ha van a kezük ügyében egy böllérpenge, amibe a 6. másodperc után beledőlnek.
A legszebb az egészben, hogy itt találtam. Sej, Magyarország…
Ugyaninnen egy másik remekmű, a nagy testvér gyermekétől. Guitar. Fáj.
—
Itthon még nincs nagy divatja a műanyag palackok tömörítésének, összegyűjtésének és visszavitelének, általában keverednek a konzervdobozzal, a használt kotonnal, a velőscsonttal, a papírszalvétával és egyéb háztartási hulladékkal, hogy aztán jól kikerüljenek valami illegális szemétlerakóba és ott jól táplálkozzon belőle a döglégy, ami az ablakon beszállva jól beleszarik a levesünkbe, mi megesszük és aztán gyomorelégtelenséggel kezeltetjük magunkat egy modernnek koránstem mondható, romladozó kórházban, hogy ott jól elkapjunk valami vírusos tüdőbajt, amibe persze jól belehalunk. Pedig csak egy ilyen palacktömörítő békát kellene mindenkinek beszereznie. Kezdetnek. Utána meg lehet menni vascsővel nevelni az illegális szemétlerakókat. De addig is vegyetek békát. Egyszer majdcsak lesz itthon is.
magunk közt szólva, csúf egy jószág ez a béka, de basszus, milyen legyen…mégiscsak egy béka….
link via: Tokyomango
—
...a hazug Te magad vagy. Go figure.
Great!
Agency: Grey, Stockholm

A film is elég ütős.
link via: ibelieveinadv
—
Aki most megcsáklyázta jól a webet és kitűzte zászlóját a Google anyahajó farvizén hánykolódó kis dzsunkára, nem más, mint a Google Pirate. Ahogy a névből már sejteni lehet, ez egy remek kis keresőmotor, mellyel torrentekre, zenékre, videókra, albumokra, szoftverekre, képregényekre, eBook-okra, etc-kre lehet keresni. A legalitása megkérdőjelezhető ezen tevékenységnek, de még érdekesebb, hogy mit szól majd hozzá a NAGY Google (mivel semmi közük az “anyacéghez”, de ez gondolom kiderült).
link via: The Presurfer
—
..attól nősz majd szép nagyra, majd még nagyobbra és a végén akkora leszel, mint a Halálcsillag. A brit The Union munkája a National Obesity Forum-nak készült. Egy kicsit gagyivá teszi a dolgot, hogy elsumákolták a photoshop használatát és montázs helyett a szöveggel takarták ki az illesztési pontokat, ami főleg a kislány melltartópántjánál zavaró, amit egyszercsak elnyel a copy…
update2: a kislányos képetvalamilyen oknál fogva kitorolte a webshots, de itt volt. Tényleg…
update: az art director meggyőzött, hogy ez a koncepció így is megállja a helyét, hiszen a szem kiegészíti a képet és összeáll a fejedben a kép, egy hibátlan montázzsal pedig túl naturális, túl brutális lett volna az összhatás. Ezért jó, ha több szemetek van, mint kettő.

link via: AotW
—
Ez nem azt jelenti, hogy ma meg kell simogatni minden kutyát és hajléktalant az utcán, egyszerűen csak merüljön el mindenki egy kicsit magában, tegye félre az önzését, az egoját (van, akinek nem fog menni), a nagyarcát meg a lenéző mosolyát és egy kicsit tekintsen ki a külvilágra. Na, nézed már? Hoppá, és feltűnt, hogy te is a része vagy? Nem, nem a közepe, dehogy, ha így látod, egy kicsit még vissza kell tekerni a potmétert az ego-skálán és el kell indulni kifelé, hogy aztán kedvességgel, odafigyeléssel – najó, esetleg kutyasimogatással – másokat helyezz magad elé. Nem kell mindig, csak ma. Holnap aztán kezdődhet minden elölről.
—
És mennyire? Ez a néhány kérdés majd segít eldönteni. Link a kép alatt. Nem, nem mögött, alatt.
| You Are 76% Open Minded |
![]() Well, not really. But you may be confused on where you stand. You don’t have a judgemental bone in your body, and you’re very accepting. You enjoy the best of every life philosophy, even if you sometimes contradict yourself. |
link via: The Presurfer
—
Egyszerű üzenet, szép kivitelezés, szép kabát.
—
A hanyag kutyasétáltatók nemtörődömsége a városlakók számára nem ismeretlen; kétségtelenül jogos a felháborodásuk. Íme, egy külhoni kommandó, amely pár éve szellemes módon kampányolt az utcák tisztaságáért. Vajon idehaza eredményesek volnának a hasonló akciók? A kép alatt még több kép.
— Szilveszter
Le bizony. Persze csak ha akarod. Idén újra reklámhét, sorban a harmadik, ahol a szakma „nagyjai”, „szakértői”, „úttörői”, „öregjei” és egyéb szereplői majd jól válaszolnak az alábbi kérdésekre (is):
Kinek, hogyan, mivel, hányan, kivel, miért, hányszor, mennyiért, hol, mikor?
Mármint a reklám, azaz a REKLÁM, még azazabban Reklámpapi…Etetés? Nem az, tessék csak nyugodtan megkóstolni, kedveskéim. A véres hurka USB sticken érkezik szeptember 8. és 12. között, az ország néhány nagyvárosában (Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Győr, Debrecen, Tatabánya) és természetesen a fővárosban is. Ingyen. Jó étvágyat!
A menü a kép alatt olvasható.
—
Világ toalettjei, egyesüljetek! Remek kis útikalauz a wc-k ajtaján található jelek világába. Katt a képre, ha menni kell.
link via: The Presurfer
—
... és ments meg néhány fát, rénszarvast, hódot, fülemülét, selyemfülű nyuszilányt, csonttá soványodott farkast vagy valami különlöges, kéken fénylő alagát. Vagy csak rázd a segged, és adj le pár kilót…
Greenpeace
—
1115 Budapest Sárbogárdi út 24.
+36(1)tonic00
® 2007 Tonic reklám